A történetem szilveszterkor kezdődőt, mondhatni egyfajta fogadalomként, de ez nem teljesen igaz ebben a formában.
Fiatalabb koromban rendszeresen sportoltam, mint gyeplabdás aktív igazolt sportolóként, még magyar bajnok is voltam a csapattal. Aztán belekerültem az élet darálójába, és nem törődtem sem a fittségemmel, sem az étkezéssel, sőt még dohányoztam is.
A dohányzást sikerült abbahagyni korábban, de ez még nehezebbé tette az életem, plusz súlyok formájában. Egyre rosszabbul éreztem magam a bőrömben, folyamatosan egyre nagyobbra kellett cserélni a ruháimat, minimális mozgás is kifullasztott.
A húgomtól már sokszor kaptam utalást, hogy változtatnom kellene. A szilveszteri mérlegelés volt az utolsó csepp a pohárban. Eldöntöttem, hogy ezt így nem folytatom tovább.
Az első lépés volt, hogy változtattam az étrendemen. Ez is segített, de 3 hónap után megrekedtem, és meg kellett lépnem a következő lépcsőt, elkezdeni sportolni. És lépten-nyomon egy hirdetésbe botlottam, gondolom kitalálod melyikbe?
Mivel érdeklődő ember vagyok, már utána kerestem, hogy mivel jár az életmód váltás, de hatalmas lökést adott, hogy mindezt egy jól összefoglalt előadás keretein belül plusz információkkal és ismeretekkel kiegészíthettem a program elején. Ez segített nekem, hogy még hatékonyabb legyek a szervezetem energiával feltöltésében, és javítottam a folyadék bevitelen is, mert eléggé keveset ittam.
Aztán pedig elkezdtünk edzeni, ami maga volt a pokol és a mennyország egyszerre. Pokoli, mert nagyon hamar kifulladtam, de mennyei érzés volt elfáradva haza menni.
Aztán azt vettem észre magamon, hogy várom már a foglalkozásokat, mondhatni függő lettem. Mozgás függő. Nagyon fontos volt, hogy csapatban edzünk, mert volt egy mélypontom a 8 hét közepe táján, és ha egyedül csináltam volna, akkor már lehet nem lenne most miről írnom. Sokat jelentett nekem az is, hogy jó páran mondták azt, hogy én vagyok a motiváció számukra, ha én meg tudom csinálni, akkor ők sem adhatják fel.
8 hét elteltével pedig eszemben sincs már abba hagyni, sőt! Kirobbanó jó formában érzem magam, a lépcsőkön felszaladok, a mozgás nem fullaszt, sőt hihetetlen képességeket vettem észre magamon: két hónap után le tudtam úszni 1500 métert,míg korábban 2 hossz leúszása is problémát okozott.
Előszedtem a korábbi ruháimat, két számmal kisebb nadrágot tudok hordani, a környezetemből csak csodálkozó megjegyzéseket kapok, hogy milyen pozitív változáson mentem át.
Új célok kerültek a látókörömbe, ami annak is köszönhető, hogy fejben is nagy változáson mentem át. Nem úgy tekintek már a dolgokra, hogy “áá, az úgy sem sikerül”, hanem inkább azt nézem, min kell változtatnom, hogy sikerüljön.
Az elején elgondolkodtam, hogy csak én gondolom azt, hogy férfiként akarom ezt űzni, de aztán láttam, hogy nem vagyok egyedül. Vacilláló férfi társaimnak csak azt tudom mondani, hogy ezt végig csinálni igazán férfi munka!
Zárszóként pedig egy örök klasszikus: NEM FÁJ, FEJLŐDIK!!!
Péter