23 éves vagyok, egyike a magával igen csak elégedetlen korombelieknek, akik mindent megadnának azért ha a mérleg 2 kilóval kevesebbet mutatna.
A TeamFit edzésekre barátnőm unszolására kezdtem el járni, illetve mert ilyen jellegű edzéshez azelőtt nem volt szerencsém. Életemnek mindig is része volt, a sport, mint ahogy a hozzám igen csak ragaszkodó zsírpárnácskák is.
A program elején mindenáron az volt a célom, hogy le a kilókkal, mindenáron csak mínusz kilók legyenek… a későbbiekben azonban kezdett realizálódni benne, hogy a kinézet, az alak sokkal fontosabb a plusz-mínusz kilóknál. Már csak azért is mert soha senki nem találta el mennyi is az annyi, amit a mérleg mutat! 🙂
Mivel a TeamFit edzésem mellett mást is sportolok, így nekem nem volt lényeges különbség az első és utolsó edzés között. Szó mi szó, utolsó edzés volt a legjobb, mely a futóedzésre hajazott. Voltak könnyebb és nehezebb órák, de mind jó hangulatban és fáradságban gazdagan teltek.
És hogy mi lett a végeredmény?
Ha őszinte akarok lenni, a program elején igen, ám a későbbiekben nem tartottam a diétát. A végeredmény a kilók tekintetében ezt szépen mutatta is. Tehát a kilóimnak nem, de a mentális gondolkodásomnak jót tett ez a két és fél hónap.
Már nem álldogálok 2 naponta a mérlegre, hanem inkább a program elején passzentos nadrágot próbálgatom, hogy háhá..ott már lötyög a feneke. Az utolsó elteltével elmondhatom magamról, hogy nem okoz gondot, hogy lenyomjak több szabályos (+nem női) fekvőtámaszt, illetve az erősítő edzéseknek hála az integető “izmocskám” is fogyókúrába kezdett. 🙂
És hogy mi lett volna ha a diétát is tartom?? Hát…. az idén kiderül!
Emese