26 éves vagyok, és egy állami cégnél dolgozom Budapesten. Kiskorom óta verseny úsztam 14 éven keresztül. Egy baleset miatt viszont, nem tudtam sajnos tovább folytatni az úszást.
Akkoriban nem volt kiforrott még az ízlésem, hogy mit is szeretnék valójában sportolni a továbbiakban. Mindenbe belefogtam, amik szóba kerülhettek akkoriban. Aztán az évek alatt egyik sem nyerte el a tetszésem. Csak gyűltek a plusz kilók. Jöttek a kifogások, hogy most ezért-azért nem kezdek bele semmibe. Majd elhatároztam magam, amikor a mérleg már a 120kg mutatta, hogy ezt nem folytathatom tovább.
Keresgéltem, és rátaláltam a TeamFit 8 hetes csoportos tornatermi fogyókúra programjára. Féltem nekik írni, hogy nehogy ki nevessenek. Attól függetlenül, hogy a sportolói múltamnak köszönhetően valamennyire arányos maradt a testalkatom, de a számok mégis az egekbe szöktek. Nőként 120kg-nak lenni rém ciki. Főleg úgy, hogy valaha sportoltál. Kedvesek voltak, és minden kérdésre válaszoltak szinte azonnal mikor írtam nekik.
Bele is vágtam.
A régi sulis emlékek és edzések alatt csak negatív tapasztalatokkal szereztem. Tartottam tőle, hogy a társaim nehogy rajtam csámcsogjanak, vagy gúnyolódjanak, ha nem megy valamelyik gyakorlat úgy, ahogyan annak mennie kellene. Első alkalom után teljes káosz volt a másnap.
Olyan izomlázam volt, hogy akkor jöttem rá valójában vannak olyan izmaim, amiket nem is ismertem addig. Kemény volt. Teltek az edzések. Még csak az edzések gondolataival foglalkoztam. Az életmódváltás az első 2 hétben nem igazán ment. Teljes átállás, lemondás azokról a dolgokról, amiket szeretsz. Egyszerűen azt hiszed lehetetlen. Kezdtem bevezetni azokat a dolgokat az étkezésekbe, amiket javasoltak. Zöld tea napközben, natúran minden nélkül. Hát borzalmas volt elsőre. Megszoktam, megszerettem, és a mindennapok alapjává vált. Csirke, rizs, zöldségek, és a vasárnapi csaló nap. Az elején mindig vasárnapra gyúrtam, hogy majd habzsi-dőzsi jön. De a második vasárnap után már azt se vártam annyira. Egész héten fagyiért epekedtem és mire oda kerültem, hogy vasárnap már csak a pult előtt 1 gombócot kértem. Meg is lepődtem magamon, mikor azért szeretek enni. Édes szájú nem voltam nagyon soha, de csak 1 gombóc.
Rá kellett ébrednem, hogy mindent lehet mértékkel. Még hétköznap is. Edzés napokon szénhidrátot nagyobb mennyiségben viszek be a szervezetembe. A pihenő napokon, meg sok fehérje és zöldség. Az 5 étkezésre elég nehezen tudtam átállni. Így natúr fehérje turmixot ittam naponta 2x. Az első 2 hétben néha meginogtam, úgy éreztem feladom. A 3. héttől kezdtek jönni a visszajelzések, hogy látszik 1-2 kg lecsúszott már. Főleg az edzőtársaimtól. A családom, barátaim, nem láttak még akkor rajtam semmit. Vártam a pillanatot mikor már ők is észreveszik a változást, mivel a mérleg már jó pár kilóval kevesebbet mutatott.
A ruhák kezdtek nagyok lenni rám. Az övön már két lyukkal beljebb tudtam csatolni a nadrágom, és a 6. hét után már egy számmal kisebb nadrágot vásároltam magamnak. Boldog voltam, és magamban sem bíztam igazán, hogy végig fogom csinálni, hogy nem akarom majd abbahagyni. A családom a 10-12 hétre már észrevette a látványos változást rajtam.
12 hét alatt 12kg. Semmi koplalás nem volt benne. Csak akarat kérdése volt minden. Ha mélyponton voltam, csak mondogattam magamban, hogy nem adhatom fel. Hiszen megtaláltam azt a sportot, amit imádok. Az edző mindenkire figyel. Nem cseszeget, kemény edzést tart, de figyelembe veszi mindenki képességét. A legjobb az, mikor minden órán saját magadat akarod leküzdeni. Az 5-6. héttől mikor mondják neked, hogy motiválsz másokat az akaratoddal, hogy óra közben sem adod fel. Szakad rólad a víz, mintha medencébe ugrottál volna, de mindent megér az az érzés mikor haza mész és kezdenéd elölről az egészet.
Lassan 15 hét telt el a kezdetektől. A mindennapjaimmá vált a sport és a mozgás. Egyszerűen nem akarok már nélküle létezni. Megvolt a kattanás, amire vártam egész életemben. Sose késő el kezdeni.
Mindenkinek azt tanácsolom, aki súly problémákkal rendelkezik, hogy már az egy lépés, ha megpróbálja. A második pedig az, hogy bízzon magában, hogy meg tudja csinálni. Nem utolsó sorban azt tudni, hogy az edződ is büszke rád az egy plusz löket a lelkednek. Hiszen neki köszönhetem azt, hogy együtt eljutottunk idáig, és együtt folytatjuk a további hónapokat, éveket.