32 éves office tiger minden előnyével és hátrányával. Kényelmes iroda, a fizikai megterhelést hírből sem ismerő fizetett tevékenység, mondjuk napi 8-10 órában.
A maradék 14-16 órában szintén a nullához közeli aktivitás. Minek rohanjak ugye, inkább beosztom az időmet és priorizálok, mert abban amúgy is jó vagyok. Ahamm! Köszi! Minden jel szerint remek – a „várakozásaimat” messze meghaladó – eredményeket értem el a Curchill-kedés (No sport!) területén.
A kitartó sok ezres napi kalória bevitelnek és a módszeres éjszakai pizzázásoknak köszönhetően az XXL is lassan búvárruha lett. Akkor döntöttem el, hogy elég lesz a hülyeségből, amikor olyan malac fej nézett rám vissza a tükörben, hogy a fényképeket kukoricával kellett volna előhívni… aztán jött ez a TeamFit dolog.
Véletlenül akadtam rá a neten, nézegettem az oldalt, olvasgattam a sztorikat… ahamm… kalória táblázatok…perszehogy… szénhidrát meg fehérje meg kalória meg kJ…jajaja… csapatban edzés… igen igen… zöld tea… naná.
Ilyen szkeptikus gondolatok kavarogtak bennem, de úgy voltam vele, hogy sokkal kíváncsibb vagyok annál, minthogy ennyivel elrendezzem magamban… szóval szóljon a rock!!! Nahhh… dióhéjban így keveredtem bele a „balhéba”.
8 hetes program kifizet, előadásra elmegy… első mérés. Nagy meglepetésre nem számítottam magammal kapcsolatban (amúgy zseniális az ember, mennyi mindennel tudja nyugtatni magát és mosdatni a lelkiismeretét, ha kifogáskeresésről van szó) Aztán de.
Katasztrofális állapotban van a testem és a szellemem. Tested a szellemed temploma. Ha az istenektől szerettek volna valamit kérni letűnt korok hős harcosai, akkor áldozatot mutattak be vagy templomot emeltek. Szebbet… magasabbat… robusztusabbat… pompásabbat.
Ezen a gondolatmeneten kezdtem el mozogni, táplálkozni, élni a mindennapjaimat. Egy 8 hetes tesztnek, kvázi kutatásnak fogtam fel a dolgot, ahol saját magammal kell kísérleteznem.
Először a kajáról:
Az eleje könnyű volt. Sok bénázás, rosszabbnál rosszabb kaják, de hajt a kíváncsiság. Kereskedelmi mennyiségű hal, túró, csirkemell, tojás, zöldségek. Kenyeret felváltja a barna rizs, kuszkusz, puffasztott izék. 3x hosszabb bevásárlás, fejben összeadás, szorzás, osztás, százalékszámítás, becslés… fúúú de régen voltam harmadikos…
Szörpök helyett víz, kóla helyett zöld tea. Mindenből a zsírszegény… A harmadik hét környékén volt egy holtpont, amikor már enni se volt nagyon kedvem, mert mindent untam és megutáltam. De kellett!
Úgy voltam vele, hogy hagyom az egészet, elmegyek a mekibe, bebombázok egy családi menüt, utána elsétálok az ezredeshez is egy vödör csirkéért, majd hazajövök, berendelem a legbunkóbb pizzát, elfekszem a kanapémon és filmezem.
De meggyőztem magam, hogy ez így nem lesz OK. Miért sétálnék el az ezredeshez, ha mehetek kocsival/tömegközlekedéssel is. Három buszmegállóra van egymástól a két hely. Nehogymár…
De elmúlt az érzés pár perc alatt. Mert majdnem elértem a program feléhez. Kíváncsiság ugye, amit írtam korábban. Szóval ezredes helyett irány a net és a keresgélés a kulcsszavakra: fittness, reform, lo-carb, healthy, superfood receipts, stb.
A nyolcadik hétre elértem oda, hogy már ránézésre tudom az adagok súlyát 20g-os pontossággal, a kalóriatáblázat nagy része a fejemben van (na jó… inkább kis része, de az tényleg), hétvégéken tudatosan kapkodom össze a következő hétre a hozzávalókat, mert tudom, hogy melyik nap mit fogok enni. Tudatosság lett a táplálkozásomban. De ennyit a kajáról. Most jöhet az edzés…
Első alkalom. Keserves volt. Úgy kellett, mint hegyi pásztornak a lavina. Többé-kevésbé folyamatosan része volt az életemnek a mozgás, de versenyszerűen nem sportoltam soha. Volt egyéni és csapatsport és természetesen az elmaradhatatlan „gyúrás” is (naná. látványos eredményeket tegnapra, ha kérhetem. Köszi!).
Az első három hét (úgy tűnik nálam itt volt a mérföldkő) hamar eltelt és az izomláz a mindennapjaim részévé vált. A megmerevedett végtagok, meg minden másodnapjaimmá. Amikor egy láb edzés után még 3 nap múlva is fájdalmaid vannak… na az durva.
Akkor jót mentél, akkor odatetted magad rendesen. Ha ezt a fájdalmad érzed, az jó. Akkor megjutalmaz a szervezeted az edzésért. Lesz ott ágyúgolyó méretű váll, liftkábel erősségű láb meg páncél mellkas. És ez a fájdalom a drogoddá válik. Kívánni fogod.
De hétről hétre többet kell adnod, hogy megkapd. Mert hétről hétre fittebb leszel. A program úgy van felépítve, hogy folyamatosan feszegetni tudd a határaidat.
Ha azt írnám, hogy minden alkalommal 100%-ot adtam, akkor hazudnék. Kellenek a lassúbb napok. De akkor is nyomni kell. Ha a korábbi edzés csak egy részével tudod etetni az izmaidat, akkor csak annyival. De az is edzésmunka, azért is büszke lehetsz magadra.
A változást környezetem is megerősítette. Laposabb has, szűkebb derék, formásabb váll, karok és lábak. Első körben. De engem már a kíváncsiság hajt, hogy mit lehet kihozni még belőlem.
A változásokat te is észre fogod venni magadon a 8 hetes program után (feltéve, ha betartod a játékszabályokat). Ruhaméretben, viselkedésben, gondolatokban, kisugárzásban. De nem spoiler-ezek…
Érted már? Adj magadnak 8 hetet. Légy kíváncsi, csináld az edzéseket rendesen, étkezz tudatosan és figyelj arra, amit a tudós (nem én) mond. Mert nem a levegőbe beszél.
Én megkaptam, amit ígértek. Csapat, olyan edzések, hogy utána ne legyen gondom a 8 órás alvással, jobb erőnlét, jobb közérzet… jobb élet. Ez a lényeg!
Peti